Vitó Zoltán
Anyám szonettje
Arcán a kemény, kúnos szögletesség
alázkodásra nem nevelt soha;
ma is csak a munka a temploma;
derekát sosem ringatta, hogy tessék.
Elfogja néha ős-tüzű hevesség;
hetven fölött is fürgén fut tova, -
s mert tudja, hogy az élet mostoha,
csak övéitől várja, hogy szeressék.
Hetvenen túl bomlott ki képessége
hogy fölismeri: "Ez Mozart zenéje!"
És int, hogy én is az "Igazt" kövessem;
de azért a legbüszkébb mégis arra,
ha - vigaszul sok nyomorgató harcra -
egy-egy újságból ráköszön a versem...