Emlékbe zárt pillanat
11-09-132011. szept. 13. 12:36, gitka, 1 komment
Kategóriák: Verseim /szf.; szomorúfűz/
Emlékbe zárt pillanat
http://www.youtube.com/watch?v=UUQhgp7GStQ
Lélegzik az élet,
napfényben rezeg a lélek
Mosolyok fürdenek a szökőkútban
Szellő fodrozza a víztükröt
Rózsák virulnak a ligetben,
szirmaikban vágyó szerelem
Selymesen cirógató sugarak,
a lombok között madarak dallama,
finom árnyak rajzolata
Pilleszárnyakon libbenő gondolat,
emlékekbe zárt millió pillanat
Szomorúfűz
A tét: élet vagy halál
11-09-132011. szept. 13. 12:35, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: .kaktusz
.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
hogy talán van lélek olyan,
amelyik elsivatagosodik teljesen,
és van lélek, tele szebbnél szebb
évelő, örökzöld, és egynyári virággal,
virágok születnek, virágok halnak,
van évenként megújuló,
és olyan, ami nem hervad el soha…
az ilyen kertben sok kis,
és sok nagyobb szeretet virágzik,
színesíti a folytonos változás,
megnyugtatóan hat az állandóság…
de van egy különleges ritka virág,
amelyik felütheti a fejét a sivatagban,
a virágoskertben is előbukkanhat…
az egy szál virág megjelenése,
(mert talán soha sincs belőle több)
a kertre olyan hatással van,
mint amikor a játékos
mindent tesz egy lapra,
minden, vagy semmi, élet, vagy halál…
egyszer hófehér a szerelem virág,
koromfekete máskor,
hogy látatlanba ki milyet húz,
előre tudni nem lehet,
nem lehet válogatni a színek közt,
csak mikor már kinyílik,
amikor már el se hervasztható,
akkor mutatja meg a maga valóját,
akkor dől el,
hogy a szerelem virága
életet vagy halált hoz,
hogy a sivatagból
virágoskertet varázsol,
vagy sivataggá teszi a legszebb kertet…
ha a virág fehér: jelenti az életet,
ha fekete: a halált hozza magával,
virág ez is, virág az is,
mindkettő a szerelem virága,
nincs lehetőség a választásra,
mindent egy lapra,
a tét: élet, vagy halál.
2011. szept. 12.
Ódor György - Tehetség
11-09-132011. szept. 13. 12:34, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Ódor György
Ódor György
Tehetség
Mint igazgyöngy. De alig látszik.
Szabálytalan hullámon lebeg
szabálytalanul, és sokáig.
Csak tiporni, átkozni lehet,
vagy éppen elfordulni tőle
robbanásszerű tekintettel.
Széthullhat, darabokra törhet:
vakítóbb az irigy szemeknek.
Ancsel Éva - Akit szeretünk ...
11-09-132011. szept. 13. 12:33, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Ancsel Éva
De'Angele - Csak téged ...
11-09-132011. szept. 13. 12:31, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: De'Angele
De’Angele
Csak téged ...
Egyek vagyunk, de mégis külön
Mindig meghallak, ha néma vagy,
Súgom szépen szájon és fülön:
Csak téged, téged akartalak.
Akartalak, ha felkel a nap
Ha nap-nap után, is néma vagy
S hiába hiu akartalak
Némán, mint az öntöző nap.
Kis kannámba behajtalak
Virágnak üde hamvaként
Hogy mosolygón szétlocsoljalak.
Éltetőm ez az akartalak
Éltem a narancs fénye alatt
S kérgéből ha leve elmarad.
Grimm Pálffy Piroska - Elsírt könnyeim ...
11-09-132011. szept. 13. 12:30, gitka, 1 komment
Kategóriák: Grimm Pálffy Piroska
Grimm Pálffy Piroska
Elsírt könnyeim...
http://www.youtube.com/watch?v=J599Ni0wWHM
A könnyeim mind elsírtam,
csodálkozom hogy kibírtam!
Nefelejts-rét virul a szívemen.
Ápolom, dédelgetem,
megbocsájtani nem tudom sohasem,
Művész-sorsom terhét lázadón viselem és vádolón.
Már nem vagyok ismeretlen, rámismer
a Világ, a Hon.
Már sajnálnak sokan. Nagyon.
Varrott Meséim már Halhatatlanok,
mesélnek helyettem.
Ha keresel rámtalálsz a Bánatban,
a Szenvedésben,
az őszi napsütésben, a síró éjben
hol elkajtatok.
Már nem keresem a Boldogságot,
már nem találom sehol.
Kis árva virág, lehulló levél, csupasz faág,
eső-csepp fodrában rám találsz, Te vársz.
A magyar mezőkön, szétnéz ezer szem,
sír a délibáb. A szőke árvalány-haj fájón.
A Jó jutalmát elnyeri egyszer,
Büszke leszek, hogy itt születtem,
itt ezen a tájon...
Kamarás Klára - Őszi illúziók
11-09-132011. szept. 13. 12:29, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Kamarás Klára
Kamarás Klára
Őszi illúziók
Ősz van megint, lehulló levelek
varázsát nézem. Szívem megremeg.
Sodorja szél, aztán a földre hull,
de akad köztük, ami nincs sehol,
mert újra, s újra fel, magasba száll,
nem is levél, boszorkány, vagy halál?
Vagy álom, mely csak a lelkünkben él?
Köd? Látomás? Mégis mindent megér.
Felejtenéd, de többé nem lehet,
bár híre sincs, s nem jön más üzenet
csak ősz, csak fény, csak hulló levelek.
Töppedt avart rugdosva lépkedek.
Tőlem panaszt ne halljon senki.
Amíg van út, tovább kell menni.
Avart rugdosva? Foszló álmokat
számolni? Évet, hetet, napokat?
Mérlegre tenni, hogy mit értem el?
Nem érdemes. Az idő másra kell.
A meglévőnél százszor többet ér
az, ami csak a képzeletben él,
mert álmaidban mindig visszajár,
mint múlt tavasz, mint izzófényű nyár,
mint őszi csend, mint szálló csöpp levél,
utána kapnál, több a semminél...
Kérdezheted, csak álmodban felel.
S ha nem kérdeznéd többé? Ne tagadd!
Hajnaltájt megszorítja torkodat...
Hanyecz István - Haikulánc
11-09-132011. szept. 13. 12:27, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Hanyecz István
Hanyecz István
Haikulánc /ősz/
egy árva levél
vívja harcát konokul
viharos szélben
gyér már ereje
Napnak árvul a virág
kertben ősz virul
aranyló ősszel
érleli gyümölcsét fa
éhes madárnak
deres hajnalon
ezerszínű nyár játszik
kopott ruhákban
harmatos gyöngyök
hajnal ejti könnyeit
elmúló nyárnak
csatangol harmat
kelő nap sugaránál
gyöngyöt szór réten
bárányfelhőkön
ezernyi fehér csipkék
kék égnek dísze
szél muzsikája
csilingelve jár fákon
levelek dala
Lyza - A lelkem zenéje
11-09-132011. szept. 13. 12:25, gitka, 1 komment
Kategóriák: Lyza
Lyza
A lelkem zenéje
Verset írok,
lelkem zenéje lesz,
a szívem gyönyörű lágy éneke,
lobog, hevít a boldog indulat,
az agyam jár, csupa jó gondolat,
élet költözik fehér papírra,
nem érdekel mástól a kritika,
csak te, te szeresd, versem Kedvesem,
ennél szebb öröm, nem is kell nekem.
Verset írok,
lelkem zenéje lesz,
fülembe zengi, édesénekét,
ha a sok szó közül egyetlen egy
is eljut hozzád eléri lelked,
testeden végig fut az forró vágy,
kívánva a szerelem mámorát,
úgy érzem, már nem hiába írtam,
ennél szebb öröm, nem is kell nekem.
Verset írok,
lelkem zenéje lesz,
tiéd befogadja az énekem?
Lehet másnak nem tetszik a dalom,
ha te megértesz, nyíltan vállalom,
bármit mondanak, az sem érdekel,
lelkem zenéjét neked zengem el,
reád vár, ez az egész költemény,
szemed csillogó varázsa enyém.
Boda Magdolna - (isten velünk)
11-09-132011. szept. 13. 12:24, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Boda Magdolna
Boda Magdolna
(isten velünk)
jössz – ölelsz – mégy
jössz – ölelsz – mégy
örök éjbe lobbanó fény
mosolyogva bocsátlak el
’isten velünk’;
mosolyogva bocsátlak el,
de félek, hogy holnap éjjel,
mint Psziché,
- pont úgy szívem, -
égő mécsessel kezemben
ágyadhoz settenkedem,
mert tudni akarom,
ki vagy. A titkot.
Ismerni akarom
arcod túlsó
homorú oldalát,
tudni, hogy honnan ered az
engem ölelő karodban
a mozdulás.
Félek,
ha kérdezni foglak
majd válaszolsz.
Vitó Zoltán - Nyári hó
11-09-132011. szept. 13. 12:23, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Vitó Zoltán
Vitó Zoltán
Nyári hó
Kamasz sugarak eszmélő hevébe
eltévedt, gyönge vendég, - nyári hó!
Meglep szikrás pihéid bölcsessége;
hogy önmagadhoz hűnek lenni jó.
Sandán csaló tüzecskék közelébe,
te magad-óvó kristállyal bíró!
Nem olvadtál alá sekélyke lébe,
te ritka-létű, - létemet hívó!
Sziporkázó fehérséged nyugalmát
vulkánjaim jutalmául, ha adnád!...
Láng nélkül égsz; hő nélkül melegítesz;
hulló, havazó hűséggel, hű'sítesz...
Katlanjaimra tévedt nyári hó vagy...
És szüntelen féltlek: csak fel ne olvadj!
Seres Hajnalka - Egy aprócska ...
11-09-132011. szept. 13. 12:22, gitka, 1 komment
Kategóriák: Seres Hajnalka (Manócska)
http://www.youtube.com/watch?v=Ipz-yzsw4pY
Végh Sándor - A Nő
11-09-132011. szept. 13. 12:20, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Végh Sándor
Végh Sándor
A Nő
Csak a szemem vibrál,
mint vízbe dobott kő
után a hullámok,
csakhogy most a kőzuhatag
letör minden állót,
s nem némulnak el a sirámok.
Horváth Ilona /Hanoli/ - Hozzád
11-09-132011. szept. 13. 12:19, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Horváth Ilona /Hanoli/
Horváth Ilona /Hanoli/
Hozzád
Ott guggoltam melletted
apró gyermek,
kinek az élet még talány
erős karoddal röptettél
magasra tartottál,
hol a Göncölre is felültünk
onnan tárult a világ,
önfeledt,
boldog kacagás,
akkor recsegett a rádió
zuhanás
segítségért kiáltott a szó,
dermedt riadtság borult ránk
csapkodott denevérsuhanás,
nagyanyám rázkódó sírása
vetült a házra,
a csillagok felsikongtak
jeges folyó felett
itt suttogás félemlített,
ereim feszültek,
élesen pattantak,
nem bírtam fájdalmas,
csattogó dalukat
parázslott bennem szakadatlan
a kitörni készülő indulat,
de tűrni kellett,
mert a sötétben
ballonkabát-suhanás
a félelem hálóját fonta naponta
mesék ködében élő tudatom
akkor ébredt valóságra,
kifosztva a becsület
kettős életre kényszerült
az igaz lélek,
feszültek a miértek,
hallgatag mederbe terelten
szunnyadt az igazság
évtizedek nyomasztó súlya alatt,
míg egyszer megvirradt a nap,
s most érted szól dalom,
ne menj még csillagaidhoz
vár hazád
kitől hallom majd a kozmosz titkait,
oly távolról
nem ér hozzám a szó
a ragyogó, vígasztaló…
Zágorec-Csuka Judit - A Paradicsom meghódítása
11-09-132011. szept. 13. 12:18, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Zágorec-Csuka Judit
Zágorec-Csuka Judit
A Paradicsom meghódítása
Azért vagyok Nő,
hogy te Férfi legyél,
animus, anima.
Mi ketten mezítelenül kiűzve
a Paradicsomból.
Levetkőzve, kibelezve,
kicsontozva - többek és
kevesebbek vagyunk
Isten alkotásánál -
benned rejlik az Élet,
bennem a Halál.