Vitó Zoltán
Genezis
http://www.youtube.com/watch?v=AQbIctg3Dm0
(Gabónak)
Bennem kietlen pusztaság s maga
a Némaság és vak Sötét vala.
Égen a Nap és Hold is kialudtak,
és nem volt fénye már a csillagoknak.
Zűrzavara uralkodott a térnek
s oktalanul pályáikról letértek,
mit bolygók milliárdja örökölt, -
és kihalt, terméketlen lett a Föld.
A vizek medreiket elhagyák;
holt madarakat hullattak a fák;
erdő-dalú hegyeim leomoltak,
és tehetetlen Kínok káromoltak,
elveszítve lassan minden hitet, -
és bennem már szinte a szeretet
is kiszáradt virággá sorvadott,
nélkülözvén a hulló harmatot.
Kuszává lettek míves útjaim;
kiapadtak tilinkós kútjaim...
És megesett rajtam az Úr szíve:
Látá irgalmas könyörülete,
mily kegyetlen az, hogyha nincsen Társam!
És akará, hogy most már látva lássam:
az én Teremtőm óhaja a rend, -
egy gesztussal mindent újjá teremt; -
az én Teremtőm kedveli a rendet,
hát mellém rendelt, nékem adott Téged; -
az én Teremtőm szereti a rendet, -
s a Teremtésben így - Rendet teremtett(!).