Vitó Zoltán
Levetincziáda
http://www.youtube.com/watch?v=OE1y5O78STk
A Nap haját, - 'hogy a szigetre léptem
reggeli szellő fésülgette éppen.
Bozontos fényű zöld kuruttyolások
zárták el tőlem az ordas világot.
Árnyék-lassan felengedő szívemmel
mentem előre, - koldus-arany ember.
S az ösvényről a mártír rózsa-kertek
lélegzetében biztos hűség lengett:
"Vártuk!" - szaladt felém Noémi - s csókolt;
haja dió-, s a bőre tejszagú volt...
S hogy 'időmet már hasztalan ne töltsem' -
Almíra üdvözölt morogva bölcsen.
"Rég nem láttuk!" - köszönt Teréza asszony,
és sietett, hogy friss tésztát dagasszon.
S minden virág-béke-illatban ázott.
(A Nap ekkor már delelőre hágott!)
S hogy felrémlőn a dermedt rianásban
Tódor esküdt-poklú fejét ne lássam;
"Most már többet nem térek innen vissza!" -
szóltam - és lábaimhoz bújt Narcissza...
S e pillanatban tényleg elfeledtem,
hogy e szigetet - régen eltemettem...