Vitó Zoltán
Szerelmün kertjében
Szerelmünk kertjében frigyünknek fája
villámoknak kereszttüzében nőtt.
Bármely viharban bújhatunk alája,
emel fejünk fölé levélkendőt.
Illatos ágaival vonz a tájra
orkán-időn szelíd esőfelhőt, -
védelmezőn féltve, az Ég csodája
óvó hálót körénk időtlent szőtt.
S gondoskodásunk termőtalaján
nevelkedik gyümölcs-Emberpalánta;
az Úr teremtő ihlettel kívánta,
próbául is hozzánk bocsátja: tán
ember-esélyt adó, álmában látta,
vétkek gyógyír-gyümölcse lesz - a Fán.