Vitó Zoltán
Szonett az Angyalról
(Gabónak)
Ifjúként lelkem az égi Atyától
angyalt kért, Társul onnan küldve le
olyat, kinek szíve egyszerre lángol
Érte s értem: Mint az Ég követe
úgy vegye ki részét a földi vágyból,
úgy legyen egy lelkünk ötvözete,
hogy amit zeng szívének mámoráról,
legyen az Úr legszebb dicsérete. –
S az Úr férfikorom javára rálát
- sok szenvedésemet megelégelve -,
egy angyalát nőneművé lehelve,
elküldé hozzám keggyel Gábriellát,
hogy örvendjek égi jutalmamon...
- Szeresd hát Urad bennem, Angyalom!